Állásfoglalás az aktív eutanáziáról

A Keresztény Jogakadémia az alábbi állásfoglalást adja ki az aktív eutanázia kérdésével kapcsolatban.

A KERESZTÉNY JOGAKADÉMIA ÁLLÁSFOGLALÁSA

AZ AKTÍV EUTANÁZIÁRÓL

A Keresztény Jogakadémia számára az aktív eutanázia olyan kérdés, amely azon a területen fekszik, ahol felelősséget érez a megszólalásra és a cselekvésre. A keresztény hit és a jogtudomány metszéspontjában lévő kérdés napjainkban olyan mértékben aktuális, hogy egyértelműen állást kívánunk foglalni ebben a kérdésben, mert meggyőződésünk, hogy e téren kötelességünk ezt megtenni.

Keresztények szervezeteként a számunkra az alapvető mérce Isten Igéje, amely legtisztábban és legteljesebben a Bibliában kerül kijelentésre. A Szentírás egyértelműen, minden kétséget kizáróan fogalmaz abban a kérdésben, hogy az ember élete nem az ő tulajdona, hanem azé, aki mint Teremtő megalkotta, és azé, aki mint Megváltó drága áron megszabadította. Ebből következik, hogy az életről csakis Isten dönthet, embernek ehhez nincs joga.

A Bibliában néhány olyan személyről olvashatunk, akik öngyilkosságot követtek el. Az aktív eutanázia alkalmazása a döntést meghozó és a halálba menő személy számára öngyilkosság. Abban a kérésben azonban rendkívül súlyos felelősség terheli őt, hogy egy másik személyt vesz rá bűnre, hiszen az aktív eutanázia esetén egy, az élet védelmére felesküdött személy közreműködésével ér véget az élet. Ebből következően még abban a helyzetben is, amennyiben az aktív eutanázia jogszabály által engedett, az egészségügyi személyzet részére mindenkinek egyenként meg kell adni a lehetőséget, hogy lelkiismerete vagy vallási meggyőződése alapján elutasítsa a részvételt.

Keresztényként meggyőződésünk, hogy életünk nem mi a tulajdonunk, s az is, hogy nincs értelmetlen élet. Aki megalkotott, célt és tervet is adott az életünkre nézve, amely addig nem ér véget, amíg azt be nem töltöttük. A szenvedés próbáján megtisztult élet bőséges hasznot hozhat. Számtalan példa táplálja azon meggyőződésünket, hogy a társadalmilag, emberileg nézve immár "nem hasznosnak" ítélt élet gyümölcsöket tud teremni mind a halálra várónak, mind hozzátartozóinak, szűkebb és tágabb környezetének.

De nemcsak hitbéli meggyőződésünk, hanem jogászi szakmai álláspontunk is egyértelmű ebben a kérdésben. Az Alaptörvény szerint minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amellyel összeegyeztethetetlennek tartjuk, ha valaki részt vállal más életének elvételében. Amennyiben a jogi szabályozás lehetővé teszi, hogy egy ember egy másik ember segítségével döntsön életének végéről, annak időpontjáról és halálának módjáról, számtalan kérdést kell előzetesen megválaszolni. Ki jogosult a döntést meghozni? Sajnos már ma is látunk olyan gyakorlatot, ahol kiskorú személy életéről a döntést nem a szülők, hanem kórházak, hatóságok és bíróságok hozzák meg, nemcsak Isten döntését negligálva, de az emberi mérce szerinti szülői gondoskodás és döntéshozatal elvét is súlyosan megsértve. Mikor választható az aktív eutanázia? Ki dönti el, hogy mi a súlyos, gyógyíthatatlan, bizonyosan halálhoz vezető kór? Az orvostudomány fejlődése szinte napról napra hozhat áttörést, sikereket, új kezelési - vagy gyógymódokat, amelyek megváltoztathatják az erről alkotott fogalmainkat. Elképzelhető-e, hogy az aktív eutanázia az idős hozzátartozóról való gondoskodás alternatívája lesz? Mindaddig míg ezekre a kérdésekre nem adunk erkölcsös magyarázatot, és nem foglaljuk őket megmásíthatatlan döntésekbe addig az aktív eutanáziát csupán egy bizonytalan, önmagában rendkívül sok veszélyt és fenyegetést hordozó módszernek tartjuk.

Mindezen szilárd és teljességgel bizonyos álláspontunk mellett meg kell látnunk az elvek és igazságok mögött azt az embert, aki élete egy pillanatában nem lát semmiyen más megoldást, mint életének önként való feladását. Önmagunknak és másoknak is kérdéseket kell feltennünk. Biztosítottuk-e azt a kezelési lehetőséget, infrastruktúrát, amely a végstádiumban lévő betegek számára emberi megoldást nyújt? Oda tudtunk-e melléjük állni a krisztusi szeretet minden irgalmasságával? Hirdettük-e nekik a Szentlélek erejével a megtérés fontosságát? Fel tudtuk-e nekik mutatni azt a támogató családi hátteret, és a családot támogató társadalmi viszonyokat, amely értelmed ad továbbmenni az úton annak minden fájdalma és nehézsége ellenére is? Ha ezekre a kérdésekre őszintén válaszolunk, akkor azt kell mondanunk, hogy nem tettünk meg mindent szükséget szenvedő embertársainkért.

A feladatunk ebből következően mindezek biztosítása, végrehajtása és társadalmi viszonyaink emberibbé tétele, az istenarcú ember méltóságának biztosítása, nem pedig a néhány európai ország által követett legalizációja az aktív eutanáziának. Azokat, akik most vagy bármikor szenvedésben, a halál fenyegetésében élnek imáinkban visszük az Úr elé és erre hívunk minden jószándékú embert!

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!" (Izajás/Ézsaiás 43,1)

Budapest, 2023. december 19.