Karsai Dániel miniszteri találkozójához

A Keresztény Jogakadémia számára az életvédelemhez kapcsolódó kérdések mindig is érdeklődésének fókuszában álltak. Az élethez és emberi méltósághoz való jog olyan abszolútum, amelynek védelme kétségtelenül minden keresztény szervezetnek és keresztény embernek a feladata. Karsai Dániel története ezért is olyan fontos. Míg egyik oldalról egy nehéz emberi sors körvonalazódik előttünk, amelyben sok erőt kívánunk a szenvedésben, addig a másik oldalról egy közéleti, jogi kérdés részletei bontakoznak ki, amelyben értékeink mentén kell állást foglalnunk.

Az egyik legújabb hír, hogy Karsai Dániel találkozott Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszterrel és megbeszélést folytattak az életvégi döntés kérdéséről. Karsai Dániel beszámolója szerint az egyeztetés érdemi volt, amelyből azonban két érvet, illetve észrevételt emelt ki, mint olyat, melyet vitat. Cikkemben ezekről szeretnék egy rövid elemzés erejéig kitérni.

Mindenekelőtt szeretném nyomatékosítani, hogy Karsai Dániel történetéből azért lett közéleti kérdés, mert ő azzá tette. Ehhez való jogát elsőként ismerem el. De azt is meg kell erősítenünk, hogy innenől kezdve mindenkinek joga van ahhoz, hogy véleményt formáljon benne, legyen az a vélemény akár támogató, akár ellenző.

Az ALS-betegségben szenvedő jogász kérésével kapcsolatban, miszerint az aktív eutanázia legyen jogilag engedélyezett Magyarországon, Gulyás Gergely azt az érvet merészelte felhozni, hogy vallásos emberként nem tudja elképzelni, hogy felhatalmazást adjon emberi élet kioltására egy másik embernek. Karsai Dániel bejegyzése szerint "Rámutattam, hogy egy világi államban pusztán vallási érvek alapján se pro se contra nem lehet jogot alkotni. Főleg nem alapvető jogot elvonni."

Mindamellett, hogy miniszter úr válasza nekem nagyon rokonszenves és azzal egyetértek, most fontosabbnak tartom, hogy azt a kérdést boncolgassuk, amely szerint egy világi államban milyen értékek mentén lehet jogot alkotni, és amely a fenti párbeszéd alapján ennek lényege volt.

Azt talán ne vonjuk kétségbe, hogy a jogalkotás, ahogyan egyébként az élet minden más területe is, értékek mentén történik. A jogalkotó képvisel egy értékrendet, legyen az bármi is, és ez vezérli őt akkor, amikor jogszabályokat alkot. Így születtek a középkor sokszor vallásilag motivált szabályai, a francia forradalom quillotine-műveleteit alátámasztó normák, vagy akár a 20. század önkényuralmainak jogszabályai is. A vallott értékek mentén történik a jogalkotás, de a társadalom más, kevésbé tetten érhető normarendszereinek a formálódásai is.

A másik kérdés, amit ez a megfogalmazás felvet, az állam jellemzője, amely itt "világiként" szerepel. Ezt nyilván ellentétbe kívánja állítani a középkor egyháztól nem erőteljesen elválasztott állammodelljeivel. Mindenképpen meg kell azonban jegyeznünk, hogy az állam szükségképpen és minden állapotában világi. Azon természetesen el lehet mélázni, hogy milyen kapcsolatban áll az intézményes egyházzal vagy, hogy milyen teológiai megalapozottsága van, de hogy világi jelenség, az aligha kétséges. Emberek hozzák létre, emberek működtetik és ebből következően bűnös, hibás és mindenekelőtt valóban világi. Nem létezik más állam. Ilyen volt az eddigi legteokratikusabb állam, az ószövetségi zsidó állam is, és ilyen korunké is, a Vatikán Állam.

Amit azonban veszélyesnek kell kijelentenünk az az az érv, miszerint egy államot kizárólag a vallási meggyőződéstől mentesen, attól elkülönülten lehetne irányítani. Ha egyetértünk azzal, hogy egy államot szükségképpen emberek irányítanak, ezzel egyidejűleg el kell fogadnunk azt is, hogy értékek mentén irányítják azokat, mégpedig saját belső meggyőződésük értékei szerint. Ki lenne az a bolond, aki olyan értékrend szerint vezetné az államot, amely nem az övé és amiben nem hisz? Számunkra, keresztények számára pedig fontos parancs, miszerint Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint embereknek (Apostolok Cselekedetei 5,29). Olyan, mondjuk így "kollíziós" parancsa ez a Szentírásnak, amelyért már sokan áldozták az életüket, és fogják is még a jövőben.

Meg kell azt is jegyeznünk, hogy Karsai Dániel válasza ("pusztán vallási érvek alapján se pro se contra nem lehet jogot alkotni") azt tükrözi, hogy véleménye szerint azon liberális elvek mentén kellene ezt a kérdést kezelni, amelyeket e téren ő vall. Mi más lenne ez, mint (liberális) értékek mentén alkotott jog? Jómagam, sok konzervatív gondolkodóval szemben, elismerem, hogy a liberalizmusnak is vannak értékei, de ezért cserébe elvárom, hogy a liberálisok is legalább azt ismerjék el, hogy az ő eszmerendszerük egy értékrend. Itt érdemes arra is utalni, hogy az utóbbi évszázadokban kialakult az a torz felfogás, hogy a semleges állam, a világi állam, a liberális állam szükségszerűen jó, mert nem értékrendet képvisel. De igen, ez is értékrend, sokaknál majdhogynem vallás, így éppen olyan felfogásvezérelt jogalkotást kényszerít ki, mint például a keresztény értékek képviselete.

De érdemes azzal a másik kiemelt kérdéssel is foglalkozni, amelyet Karsai Dániel bemutatott. Az Emberi jogok Európai Bírósága előtt folyamatban lévő eljárással kapcsolatban miniszer úr álláspontja az volt, hogy azt tiszteletben kell tartani, de amennyiben az ellentétes lesz az Alaptörvénnyel, akkor át kell gondolni. Az alkotmányjogász szerint a bíróság ítéletei minden esetben kötelezőek és amennyiben az alkotmánnyal ellentétesek, akkor ez utóbbit kell módosítani.

Érdemes ezt is kissé árnyalni. Egyrészt – ha jól értelmezem- miniszter úr a módosítást sem zárta ki, csupán annyit jelzett, hogy amennyiben ez a nemzetközi bírósági döntés nem konform nemzetünk alaptörvényével, akkor érdemes megállni egy percre és a megoldáson elgondolkozni. Ez a fajta józanság rendkívüli módon hiányzik a mai vágyvezérelt és kapkodó közéletből, így rendkívül rokonszenves a számomra. Hiszen miről is van szó? A nemzetközi bíróságnak, amely bizonyos értékek mentén hozza meg döntését, bizonyos értékek érvényesítése céljából, van egy álláspontja. Ezzel adott esetben szembemenően az Alaptörvény a maga értékrendje szerint ugyancsak megfogalmaz egy álláspontot. Vagyis a kérdést gyorsan le tudjuk csupaszítani arra az ellentétpárra, hogy vajon a magyar állami létet e fontos kérdésben vajon a nemzetközi közösség étékrendje mentén vagy a magyar nemzet értékrendje alapján kell-e eldönteni. (Az természetesen egy másik, még nehezebben megválaszolható kérdés, hogy ez a nemzetközi értékrend egyáltalán létezik-e, de ugyanez felvethető az Alaptörvénnyel kapcsolatban is.)

A mai napra ígérték a bíróság ítéletének nyilvánosságra hozatalát. Várjuk!

Badacsonyi Zoltán

a Keresztény Jogakadémia elnöke