Népszava, szövegértés egyes, leülhetsz!

Népszava, szövegértés egyes, leülhetsz!

A szövegértést folyamatosan mérik a PISA nemzetközi mérésen, ami alapján sajnos tudjuk, hogy a magyar fiatalok ebbéli képessége romlik és elmarad az átlagtól. A Népszava által a Publicus Intézettől megrendelt kutatás értelmezése során azt látjuk, hogy ez a folyamat, vagy a romló teljesítményt nyújtó fiatalok valamelyike gyűrűzött be a laphoz, amikor a "Az Orbán-kormány szembemegy az emberek véleményével, a magyarok csaknem háromnegyede szerint engedélyezni kellene a kegyes halált" című cikket megírták, jóváhagyták, megjelentették.

A lapban megjelent cikk szerint (https://nepszava.hu/3225590_eutanazia-felmeres-publicus-intezet-karsai-daniel) a magyarok 73%-a szerint engedélyezni kellene a kegyes halált (eutanázia) a Publicus Intézet felmérése szerint. A következő mondat azonban ennél már kissé pontosabban fogalmaz, miszerint a felmérés alapján a magyarok 73%-a azzal ért egyet, hogy a gyógyíthatatlan, sok szenvedéssel járó betegségben szenvedő embereknek meg kell adni a jogot, hogy dönthessenek az életük befejezéséről.

A két állítás közel sem azonos tartalmú, még ha ez a kétharmados választási eredményről szóló élcelődés közepette nem is tűnik fel a cikk írójának. Ha az utóbbi állítást vesszük igaznak, akkor a megkérdezettek túlnyomó többsége azzal ért egyet, hogy egy nehéz állapotban lévő beteg döntést hozhasson az életéről vagy éppen haláláról, de semmiképpen nem azzal értenek egyet, hogy elfogadják az eutanázia létjogosultságát.

Ez abból is egyértelművé válik, hogy a cikk szerint a felmérés további részből kitűnik, hogy a megkérdezettek 22%-a fogadná el az aktív eutanázia alkalmazását, míg 16 %-a pedig a passzív eutanáziát. Mindkét módszert a lakosság 35% tartaná támogathatónak.

Mi következik ezekből a számokból?

Mindenekelőtt az, hogy vagy a válaszadók nem következetesek, vagy a felmérő dolgozik rossz módszertannal, vagy pedig a Népszava nem képes megfelelően értelmezni az adatokat. Ez utóbbi egyébként az előbbiek szerint szinte bizonyos.

Hogyan lehetséges, hogy többen fogadják el a sokkal agresszívebb aktív eutanáziát, mint a passzívat? Hogyan lehetséges, hogy míg az egyiket 22%, a másikat 16% támogatja, addig mindkettőt 35%?

Ami azonban minden adaton átvilágítva egyértelművé válik, hogy ha a lap minden ésszerűtlen állítását valósnak vesszük is (kivéve a 73%-os támogatottságát az eutanáziának, amelyről bizonyítottuk, hogy "tévedés"), akkor is egyértelmű, hogy a magyarok döntő többsége nem támogatja az eutanázia gyakorlatának magyarországi bevezetését és alkalmazását. Mit támogat? Azt, hogy egy nehéz emberi helyzetben lévő beteg dönthessen arról, életben kíván-e maradni? Ez az a kérdés, amely ma is ott áll a szenvedők előtt és akik azt a döntést hozzák meg, hogy nem kívánnak tovább élni, szabadon véget vethetnek az életüknek. Noha ezt a keresztény tanítás bűnnek tartja, ettől függetlenül mindazok, akik számára ez nem iránymutató, választhatják ezt az utat. Aligha kétséges, hogy ezt jogi úton akadályozni nem lehetséges, és talán nincs is értelme. Mindezen túl azonban az eutanázia bármely formája, amely egy külső segítséggel oldja meg az élet elvételét, már súlyos morális kérdésekhez vezet. Ezeket természetesen meg lehet és meg is kell vitatni, ez el is indult Magyarországon. Ezt vitát azonban semmiképpen nem helyes és méltó befolyásolni egy olyan kutatási eredménnyel, illetve annak torz interpretációjával, amely olyanokat ad az emberek szájába, amit nem mondtak és nem is akartak mondani.

Feltételezve, hogy mindez csak a folyamatosan romló modern iskolai oktatás hibája, felhívom a figyelmet arra, hogy elképzelhető, hogy az írás helyett inkább az olvasást kellene erőltetni, vagy ahogyan Márai Sándor írja: "Nem olyan fontos, hogy mindennap írjál; fontosabb, hogy mindennap olvassál."

Badacsonyi Zoltán